Szegedi Fegyház és Börtön

120 éves a Szegedi Fegyház  és Börtön
2005. január 10.

Az évforduló alkalmából megjelent kiadvány

Csillagbörtön 1885-2005

Tartalom

Jogharmonizációs lépések a reformkorban, az 1852-es osztrák büntetőkódex, Csemegi Károly munkássága és a „Csillagbörtön” létesítésének összefüggései
Építészeti adottságok
A magyar büntetés-végrehajtás szervezete, a Szegedi Fegyház és Börtön alapfunkciói
A XX.-XXI. századi célok konkretizálásához járul hozzá három végrehajtási alapelv
Az intézeti rezsimek, életrend
Nevelés, foglalkoztatás
Munkáltatás
Személyiségfejlesztő, gyógyító, rehabilitációs foglalkoztatás
Közművelődési, kulturális, szabadidős és sport programok
Szabadulásra közvetlen felkészítő komplex foglalkozási rendszer
Börtönlelkészi szolgálat, egyházak
Intézményi kapcsolatok
A Szegedi Fegyház és Börtön jelene, jövője


A börtönügyi kutatások tisztázták, hogy a szabadságvesztés büntetés, az élet végéig tartó bebörtönzés (carcer-tömlöc, arestum-arestom) jelen volt a középkori magyar büntetési rendszerben, azt is világossá tették, hogy alkalmazott, főbüntetési nemként a Corpus Juris Hungariciben 1723-ban jelenik meg. A végrehajtásra egészen a XIX. század közepéig a vármegyék, a törvényhatósági joggal felruházott városok és a pallosjoggal bíró uradalmak tömlöcei szolgáltak. Országos jellegű fenyítőház létesítésének gondolatát, az arra felszólító körrendeletek ellenére a törvényhatóságok halogatták, míg 1772-ben Szempcen gróf Esterházy Ferenc gáláns felajánlásának eredményeként egy korszerű, európai mértékkel mérve is összehasonlítható szakmai erőfeszítés kezdődött. Nyolc évig működött az országos dologház, szakmai kudarca mérvadó üzenet lehet napjainkban is. Jogi szabályozás, annak szellemiségében létrejövő szakmai tartalom a feltételrendszer gyors, folyamatos kimunkálását igényli. A szempci kísérlet ugyanis bizonyította, hiába a munkára alapozott, lelki gondozással egybekötött, egészségügyi gondoskodásra épülő koncepció, ha a halálbüntetésből, kegyelemből életfogytiglanra változtatott súlyos bűnelkövetők csoportjai adják meg az intézetben bebörtönzöttek fő súlyát, - és a feltételrendszer változatlan marad -, megsemmisül az intézmény szakmai karaktere. A kudarc után 1780-ban Tallósra telepítették az első magyar központi börtön még működő részlegeit. Paradox módon a szempci kudarc, a tallósi elfogadhatatlan állapotok – egy árvaház helyére telepítették a börtönt –, jelentették a mai értelemben vett folyamatos szegedi büntetés-végrehajtás kezdetét, mert 1784-ben II. József királyi rendelettel a szegedi vár kazamatáit jelölte ki az országos intézmény helyéül. 1785-től működik a „Domus Correctoria Szegediensis”, a gyakorlatban itt jelenik meg a hosszútartamú-, az életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek büntetés-végrehajtásának összetett problémája. (II. József 1786-os várbörtöni szemléje összefüggött a halálbüntetés eltörlése utáni börtönhelyzettel). A várbörtön a konzervatív büntetőpolitika kereteiben a mai mércével is modern gyakorlatot alakított ki. (Egységes belső szabályozást alkalmaztak; pontos adminisztrációt; a korszakot megelőző nívón biztosították a „foglyok” munkáltatását, a vallásgyakorlat, vallási gondozás mindennapos volt; lehetővé tették az elemi iskolai ismeretek pótlását, szakmát tanítottak; a pénzügyeket költségvetési szemlélettel kezelték; az ellátást színvonalasan végezték). A várbörtön financiális problémák miatt szüntette be működését. Különleges feladatként 1830-tól 1848-ig olasz deportáltakat őriztek – Kossuth Lajos szabadította ki őket –, majd 1869-1873 között a „betyárbűnözés” felszámolásának központjává tette gróf Ráday Gedeon, aki 3082 őrzött közt Rózsa Sándort is foglyának tekinthette.

Jogharmonizációs lépések a reformkorban, az 1852-es osztrák büntetőkódex, Csemegi Károly munkássága és a „Csillagbörtön” létesítésének összefüggései:

A reformkorban intenzív jogalkotó munka kezdődött, Pulszky Ferenc szerint a büntetőtörvénykönyv javaslat „Európa csúcsminőségű jogalkotási értéke”. A javaslattal kapcsolatos viták bebizonyították, minőségi büntetés-végrehajtás komoly financiális áldozatok nélkül elméletben lehet, gyakorlatban nem. A forradalmi -1848 – események és a szabadságharc elterelték a figyelmet a börtönügy szabályozásáról, majd az önkényuralom jogharmonizációs lépése az osztrák büntetőjogszabályok direkt bevezetése volt, fő büntetési nemként a szabadságvesztéssel. 1854-ben igazságügy-miniszteri rendeletet bocsátottak ki a végrehajtás ügyében, ez a rendelet hosszú ideig meghatározta a börtönügyi gondolkodást, számos eleme túlélte a kiegyezés korszakhatárát, beépült a magyar liberális jogalkotásba. A kiegyezés helyreállította hazánk alkotmányosságát, az önálló Magyar Királyi Igazságügy-minisztérium igazgatásába kerültek az országos fegyintézetek. (Illava, Lipótvár, Munkács, Vác, Márianosztra, Nagyenyed, Szamosújvár), de ezek működtetése csak felületes megoldást jelentett – későbbi korok modernizációja máig érvényes gátjaként -, hisz a humánus elhelyezésre, valamiféle kezelésre, munkáltatásra minimális feltétellel rendelkeztek. Ebben a felemás helyzetben Csemegi Károly, az első magyar büntetőtörvénykönyv kidolgozója szintetizálja – 1878. V. tc. Csemegi-kódex – Európa legmodernebb joganyagait, előtérbe helyezve az ír fokozatos rendszert, kellő számú magánzárka és közvetítő intézet nélkül. A jogharmonizáció – Csemegi-kódex – kijelölte a kereteket, kikényszeríti az átalakulást, a reformokat. A XIX. század utolsó negyede és a századforduló szellemi pezsgése – Horvát Boldizsár, Csillag László, Tauffer Emil -, a gazdasági expanzió adta lehetőségek, börtönkorszerűsítési program megvalósítását eredményezték. (Intézetek: Kisharta - közvetítő int.; Sopronkőhida; Budapesti Törvényszéki Fogház; Budapesti Gyűjtőfogház; Szeged. Szakmai reformok: börtönügyi szakemberek szakképzése; korszerű rabmunkáltatási koncepció kidolgozása; rabsegélyező egyesület). A jogharmonizáció kikényszerítette fejlődés egyik lényegesebb láncszeme Szeged városa, amely az árvíz totális pusztítása után az újjáépítés kezdeteit élte, az 1881. évi LVIII. tc. alapján 850 000 korona befektetésével kerületi és törvényszéki fogház építésére kapott lehetőséget. A börtönkomplexum megteremtésére Wágner Gyula építész kapott megbízást. Az 1882. márciustól 1884. szeptemberig tartó építkezés a Rókus városrészben, a Mars téren fokozatosan hozta létre a nagyságában, monumentalitásában figyelemre méltó épületegyüttest. 1883. október 16-án I. Ferenc József megtekintette a város újjáépítését, ennek során a Mars téren a törvényszéki palotát, valamint a jobboldali fogház épületét.  Az intézet első igazgatója Törökfalvi Török Kálmán 1884. augusztus 27-én foglalta el állását, megkezdte a személyzet és a létesítmények érdemi felkészítését. A Magyar Királyi Igazságügy-minisztérium 1884. évi 57463. sz. rendelete alapján a „Szegedi Királyi Kerületi Börtön 1885. január 1.-től” adatott át rendeltetésének”. Az eredeti, majd a hatályban lévő büntetési rendszer függvényében többször nevet változtató jogintézményt az építészeti munkák megkezdésétől „Csillagbörtön” megnevezéssel illették a szakemberek a brit J. Bentham nevéhez fűződő panoptikus börtönépítészeti elgondolás alapján. (Az elnevezés a mai napig fennmaradt, a közszájon, határon belül és kívül, szakemberek körében, útikönyvekben a „rácsos ház” pontosítása: „Csillagbörtön”).

Építészeti adottságok:

A büntetés-végrehajtási épületkomplexum a Mars téren három funkcionális egységből állt:
- Két épületszárnyból álló törvényszéki fogházból (1883. jún.) (200 fő férőhely épületenként, külön női részleg, kórházi részleg). Jellemző adatok: 74 zárka, 27 közös zárka, 12 munkaterem, kiszolgáló helyiségek. 2004-ben M-1 épületszárny: 25 zárka, befogadóképesség 50 fő (elhelyezve 56 fő). M-2 épületszárny: 64 zárka, befogadóképesség 86 fő (elhelyezve 164 fő)
- Büntető törvényszéki palotából, (1883. jún.) melynek homlokzata a városra (Mars térre) néz. (1906-ig Törvényszék). Alagsorában raktár és 3 nagyobb munkaterem volt.
- Kerületi börtönből (1884. szept.) azaz a „Csillagbörtönből” (három emeletes, körfolyosós, négy épületszárnyas börtönépület).
A „Csillagbörtön” néhány adata (1884): 76 magánzárka, 65 közös zárka, 5 fegyelmi zárka, kiszolgáló létesítmények, befogadóképessége 500 fő volt. 2004-ben a zárkaszám 144, befogadóképesség 362 fő (elhelyezve 651 fő).
A „Csillagbörtön” közelében a Vasas Szt. Péter utca 17-19 alatt felépült 1890-ben az Államfogház épülete. (1916-ig működött, speciális funkciója, a büntetések rendszerében elfoglalt helyzete, a büntetésüket töltő neves személyiségek miatt története külön feldolgozás tárgya).

Építészeti változások: (A rendszeres karbantartási munkákon kívül)
1936.-1938. Büntető törvényszéki palotából irodaépület lett, a nagyteremben (ma díszterem) galériát építettek.
1983.-1984. Felépül az Átmeneti Intézet a Dorozsmai úton (1996-ig üzemel).
1986.-1988. Elkészül az ún. Csillag-toldalékszárny, fürdőkkel, foglalkoztató helyiségekkel. Kiépül a zárt láncú biztonsági rendszer.
1997.-1998. Modern látogatóhelyiség épül. Eredeti stílusban, igényesen felújítják a volt igazságügyi palota épületében a nagytermet (Díszterem).
2001. Konyhafelújítás, konyhaberuházás elkészülte.
2002. Szegedi Fegyház és Börtön II. objektumának (Dorozsmai úti ún. előzetes börtön) átadása, beüzemelése. (Férőhely: 230 fő)
2004. A főépület tetőfelújítása.

A magyar büntetés-végrehajtás szervezete, a Szegedi Fegyház és Börtön alapfunkciói:

A büntetés-végrehajtási szervezet állami, fegyveres rendvédelmi szerv, amelyet az igazságügyi miniszter irányít. Tevékenységét jogszabályok és belső (IM és BV) rendelkezések határozzák meg. A bv. szempontjából kiemelten fontos a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a Büntetés-végrehajtási Szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény, a Büntetés-végrehajtási Szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII.8.) IM rendelet, a Büntetések és Intézkedések Végrehajtásáról szóló, több  törvénnyel módosított 1979. évi 11. Törvényerejű Rendelet, a Szabadságvesztés és Előzetes Letartóztatás Végrehajtásáról szóló 6/1996. (XII.12.) IM rendelet. A bv. szervezeti rendszerét a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, 32 büntetés-végrehajtási intézet, 7 intézmény, valamint 12 gazdasági társaság alkotja.
A Szegedi Fegyház és Börtön a parancsnok irányításával a jogszabályok, az országos parancsnok intézkedései és parancsai, valamint a saját szervezeti és működési szabályzata alapján látja el a büntetések és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat. Az elitéltek foglalkoztatását a Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft szoros együttműködésben az intézettel biztosítja. A börtönintézmény felépítése hierarchikus, az intézetparancsnok egyszemélyi felelősségű irányításában működik a két parancsnok-helyettes, valamint mindkét funkcionális egységben ( két objektum) az egyes szakterületek osztályvezetői irányítással. Az intézet és a Kft. személyi állományához tartozók hivatásos szolgálati, valamint közalkalmazotti jogviszonyban látják el feladatukat.
A hivatásos állomány létszáma – intézet és Kft. - 452 fő, a közalkalmazottaké 40 fő. A felelősségteljes, mentális és fizikai terheket is jelentő munka ellátásához szükséges ismeretek megszerzését  központi és helyi szakmai felkészítő, képző rendszer biztosítja. A fizikai állóképesség szintentartására és fejlesztésére is gondot fordít a büntetés-végrehajtás. Szeged város viszonylatában a Szegedi Fegyház és Börtön jelentős munkaerő igényű szervezet, speciális erkölcsi, szakmai fizikai állapot kritériumainak megléte esetén.

A végrehajtóházak között Csongrád megyében a Szegedi Fegyház és Börtön alapfunkciói:
1. Megyei jellegű büntetés-végrehajtási feladatként befogadja a Csongrád megyei illetékességű előzetes letartóztatottakat, megoldja – megyén belül – a bűnüldöző hatóságokhoz történő előállításokat.
2. Országos jellegű büntetés-végrehajtási funkcióként végrehajtja felnőtt korú férfi elítéltek fegyház és börtönfokozatú szabadságvesztésével és az elzárással összefüggő büntetés-végrehajtási feladatokat.
3. Speciális feladatként működtet:
- gyógyító-nevelő csoportot (1980. óta) a személyiségzavaros; függőséget okozó anyagok mértéktelen élvezete következtében létrejött mentális állapot, pszichés instabilitás; nehezen kezelhetőség esetén;
- drogprevenciós csoportot (2004. óta) kábítószerfüggő fogvatartottak komplex kezelésére.
- átmeneti csoportot (1979. óta, 1984.-1996. közt országos jelleggel) két évvel várható szabadulás előtt direkt reszocializációs célokkal;
- tényleges életfogytiglanra ítéltek csoportjának büntetés-végrehajtását (1999. márc. 1-je óta).

A funkciókhoz kapcsolódó adatok 2004. novemberében:
Az intézményben nyilvántartott fogvatartott létszám: 1197 fő
Elítéltek száma: 894 fő
Fegyházban: 760 fő
Börtönben: 132 fő
Előzetesben: 162 fő
Életfogytiglan: 192 fő
Tényleges életfogytiglan: 8 fő
Átlagos ítéleti idő: 14 év
Elítéltek átlagos életkora: 32 év
Átmeneti csoportban lévők száma: 48 fő
Gyógyító csoportban lévők száma: 53 fő
Drogprevenciós csoportban lévők száma: 8 fő

A szabadságvesztés végrehajtásának céljai, a büntetés-végrehajtás feladatai, alapelvek a célok megvalósításához:
A büntetés-végrehajtási cél(ok) megfogalmazása fontos, több funkciót tölt be. Befolyásolja a fogvatartottak jogállását, vezérszempontot ad a bv. igazgatása, szervezeti kialakítása, a nevelési- kezelési folyamat egésze számára, a büntetés-végrehajtással kapcsolatos egyes döntések orientációs pontja és mércéje, konfliktus esetében irányelv is. A figyelembe veendő célok és feladatok sokrétűsége és ambivalenciája kizárja az egyértelmű meghatározást, ugyanakkor – nemzetközi példákat is alapul véve – nincs célszerűbb a széles értelemben vett reszocializációs gondolkodásnál, hiszen a fogvatartott és a társadalom érdeke egyaránt az, hogy az elkövető ne legyen visszaeső, ne veszélyeztesse, károsítsa a társadalmat. Az izolációnak, a védelmi funkciónak is ezt a célt kell szolgálnia.
A büntetés-végrehajtás hatályos szabályozása (bv. kódex) célmeghatározásában a szabadságvesztés célja, illetve feladata a hatályos Btk.-ban rögzített a  büntetés lényegéről és céljáról kialakított meghatározással szoros kapcsolatban van: „A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt kövessen el.” (37§). A hatályos bv. kódex a szabadságvesztés végrehajtásának céljaként azt rögzíti, hogy a „törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulás után a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.” (19.§). Alapvető jelentőséggel definiálja a bv. kódex a szabadságvesztés végrehajtásának feladatát, amely arra irányul, „hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.” (38§[1]).

A XX.-XXI. századi célok konkretizálásához járul hozzá három végrehajtási alapelv:

1. Normalizáció alapelve: Az intézetben – amennyire lehetséges – a szabad élet körülményeihez kell közelíteni az életfeltételeket, az elítéltek emberi méltóságának és az elismert társadalmi normáknak megfelelően. Az elv alkalmazásával a biztonság és a rend szempontjai megfelelő keretek közé kerülnek. Kifejezi az alapelv, hogy a bebörtönzésnek a szabadság elvonásából kell állnia, a zárt intézeti elhelyezés önmagában büntetés, csak az ítéletben és törvényben meghatározott joghátrányok érvényesíthetők.
2. Ellenhatás, károsodás csökkentésének elve: A szabadságelvonással együtt járó káros következményeket, a személyiség negatív leépülését elősegítő mellékhatásokat a „ne árts” elv messzemenő figyelembevételével ellensúlyozni kell. Ez az intézeten belüli illetve a külvilággal kapcsolatos nyitás (levelezés, látogatás, csomagküldés, sajtótermék, rádió-tv, telefon használat, intézeten kívüli munka, adaptációs szabadság stb…) mellett a fogvatartottak  célszerű, elkülönített elhelyezését is jelenti, de a civil források, szolgáltatások beépítését is a börtönprogramba.
3. Felelősség elve: Integráció- felelősség elvének érvényesítése azt jelenti, hogy az egész büntetés-végrehajtási folyamatban lehetőséget kell adni a fogvatartottnak, hogy önmagán tudjon segíteni. Az elv működése esetén az önállóság, felelősség, önbecsülés fejleszthető az egyén szintjén, így tisztázódik, hogy az elítélt nem tárgya, hanem alanya a sokszor évekig (évtizedekig) tartó folyamatnak. Így kötelezettségekkel, vagyis felelősséggel is kell, hogy rendelkezzen.
Modern, progresszív szisztémájú börtönrendszerben mindhárom alapelv érvényesül.

Az intézeti rezsimek, életrend:

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje (a rezsim, rezsimek) a büntetés végrehajtásának módját jelenti, amely magába foglalja a fogvatartott életmódjának, életrendjének, a bánásmódnak, jogok és kötelezettségek terjedelmének és gyakorlatának milyenségét. A végrehajtás rendjének szűkebb értelmezése azokat a hatáselemeket foglalja magába, amelyek a szabadságvesztés-büntetéssel együttjáró „rosszat”, mint a szabadságnak, a cselekvési autonómiának, ezzel együtt meghatározott jogoknak és javaknak megvonását tartalmazzák. A szabadság elvonása és a vele járó korlátozások érvényesítése a büntetés lényegéből fakad, kifejezésre juttatja a társadalom rosszallását. A végrehajtás rendjét hordozó szabályok alkalmazásának színtere az intézet (a Szegedi Fegyház és Börtön), a működési rend tartalmazza a büntetőintézet életrendjének előírásait aszerint, hogy milyen fokozat (fegyház, börtön) befogadását látja el, de tartalmazza az elítéltek kötelező együttélési normáira vonatkozó előírásokat is. A bv. kódex terminológiájában az életrend a fegyházban részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll, míg börtönben meghatározott, irányítás és ellenőrzés alatt áll. Dokumentum formájában ez a Házirendben jelenik meg, amely a fogvatartottak számára kötelezően betartandó.
A fogvatartott a börtönéveket a felkészítő részlegben kezdi meg, majd tartós büntetésletöltésre a fokozatának megfelelő részlegbe (normál rezsim) kerül. A biztonságot segítő, börtönártalmakat mérséklő csoportok ( gyógyító-nevelő, pszichoszociális-, menekülő-, speciális rezsimek) működtetése biztosítja a differenciálás lehetőségét. A szabadulás előtt közvetlen rehabilitációs tartamú az átmeneti csoport (direkt reszocializációs rezsim). A rezsimekben folyó munka egyénre szabott.
A súlyos bűnelkövetők esetében (is) lehetőség van:
- a hosszú büntetési időben a fogvatartott megismerésére;
- az együttműködés, önkéntes jogkövetés kiépítésére, amelyek fő eleme a szabadulás utáni stratégia kialakítása;
- olyan érdekeltségi rendszer kialakítására, amelyben a hosszútávú jogosultságok és kötelezettségek egyensúlya a mérvadó;
- büntetésletöltés során, valamint szabadulás után konvertálható ismeretek átadására.
A ténylegesen hosszú időtényező, a tartós intézeti zsúfoltság, az elszemélytelenedés jelensége veszélyforrást is jelenthet, ilyenek:
- monotónia élménye;
- az ún. statikus, megváltoztathatatlan véleményezés kialakulásának veszélye;
- kilátástalanság frusztrációja;
- ingerszegénységből (is) fakadó leépülés megindulása;
- valós vagy kevésbé feldolgozott sérelmek eredményezte feszültség feldolgozatlansága;
- konfliktus-szituációk a személyes tér hiánya vagy szűkössége miatt.
A fogvatartotti populáció (2004. év) 68,62%-a veszélyes biztonsági besorolású, 29,90%-a különösen veszélyes minősítésű. Mindkét csoport megkülönböztetett figyelmet érdemel, a biztonsági kérdések ebből következően folyamatosan fókuszáltak. A rezsimek csak garantált biztonsági körülmények közt tudnak érdemben működni, elengedhetetlen a szükséges biztonság elvének érvényesítése, melyet komplex eszközrendszer alkalmazásával lehet elérni:
- őrzés, felügyelet, ellenőrzés funkciók folyamatos működtetésével;
- biztonsági csoportba sorolással;
- differenciált elhelyezéssel;
- nevelési csoportba sorolással;
- hatékony jutalmazó-fegyelmező rendszer működtetésével;
- szükség szerint biztonsági intézkedések, kényszerítő eszközök alkalmazásával.
A korszerű büntetés-végrehajtás elsősorban a rezsimek progresszivitásával, átjárhatóságával, olajozott működtetésével, az önkéntes jogkövetés kialakításával az elítéltek együttműködésére épít, ugyanakkor koncepciójának végrehajtása – szükség szerint - kikényszeríthető.


Nevelés, foglalkoztatás:

A büntetés céljáról, a végrehajtás feladatairól meglévő felfogás nem elégedhet meg a
szabadságvesztéssel járó hátrányok érvényesítésével, hanem – nem új keletűen – a büntetés végrehajtását szervezett, pozitív értékeket közvetítő mozzanatokkal egészíti ki. Az értékközvetítést – évszázadok óta – nevelésnek nevezik, korszerű felfogásban e tevékenységet a mindenkori börtönintézet egésze végzi, a speciális szakemberek aktív közreműködésével, irányításával. A fogvatartottak végrehajtási fokozatukból, csoportba sorolásuktól, munkahelyüktől, rezsimben elfoglalt helyzetüktől, egyéb differenciálási szempontoktól függően tartoznak egy-egy nevelési csoportba. A nevelési programok egyénre szabottak, azok megvalósulásában a fogvatartottak közreműködése nélkülözhetetlen. A Szegedi Fegyház és Börtön történetében a kezdetektől fogva jelentkezett az a szándék, hogy az érintettek célszerű foglalkoztatása, a rendelkezésre álló idő pozitív és konstruktív eltöltésének megszervezése – jogszabályban meghatározott cél - és feladatmeghatározásnak megfelelően – a fogvatartottak nevelésének legfontosabb eleme lehessen. Modern terminológiával a tevékenységszervezés, a tevékenységszabályozás börtönkörülmények közt is személyiségfejlesztő folyamat, tehát speciális, korrekciós nevelésről beszélhetünk, melynek alapvető funkciója az esélyteremtés a szabadulás utáni újrakezdéshez.
A szervezett foglalkoztatás elemei a Szegedi Fegyház és Börtönben:
- alapfokú iskolai oktatás, a hiányzó ismeretek pótlására
- középiskolai képzés
- szakirányú képzés (főként rehabilitációs célokkal)
- rendszeres munkavégzés (díjazás ellenében)
- személyiségfejlesztő, gyógyító, rehabilitációs programok
- közművelődési, kulturális, szabadidős, sport programok
- szabadulásra felkészítő komplex foglalkoztatási rendszer

A progresszív képzési rendszer lehetőségei, jellemzői:
a/ Alapfokú - általános iskolai – oktatás a hiányzó ismeretek pótlására.
A fogvatartottak 17%-a nem fejezte be az általános iskolát, a hiányzó osztályok pótlása – a mindenkori tankötelezettség függvényében – szervezett, iskolai rendszerben folyik. A modell a munkavégzés és a tanulási kötelezettség egyenrangúságának elismerésén alapszik, a tanulók ösztönzési díjat kapnak mérhető teljesítményükért. Jellemző adatok:
2001. 36 fő általános iskolai tanuló
2002. 55 fő általános iskolai tanuló
2003. 64 fő általános iskolai tanuló
2004. 69 fő általános iskolai tanuló

b/ Középfokú oktatás – gimnázium, szakközépiskola – a megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére, az érettségi megszerzésére:
A progresszív rendszeren belül pályázat útján, személyre szóló engedélyezés alapján van lehetőség középiskolai tanulmányok elvégzésére, a dolgozók levelező, illetve esti gimnáziumi képzésének tananyagából, kihelyezett osztályokban. Jellemző adatok:
2001. 19 fő szakközépiskola
2002. 19 fő szakközépiskola
24 fő gimnázium
2003. 21 fő gimnázium
2004. 20 fő gimnázium (3. évf.)
24 fő gimnázium (1. évf.)

c/ Szakmai képzés:
A fogvatartottak több mint 75%-a nem rendelkezik szakmai végzettséggel, szakképesítéssel. A kedvezőtlen arány az intézeti foglalkoztatásnak, a szabadulás utáni elhelyezkedésnek is gátja, ezért a képzések differenciált formái (betanító típusú, OKJ-s szakképzettséget adó) egymásra építhetők, alapvetően a társadalomba visszatérés esélynövelését segítik. A képzéseket pályázni kell, a képzési időre ösztönzési díjat kap a „tanuló”. Jellemző adatok:
2001. számítógép-kezelő (betanított)
keramikus (betanított)
targonca vezető (betanított)            összesen: 70 fő képzése

2002. számítógép-kezelő – OKJ-s szakképesítés
szobafestő mázoló – OKJ-s szakképesítés    összesen: 35 fő
2003. számítógép-kezelő – OKJ-s szakképesítés
kőműves                – OKJ-s szakképesítés    összesen: 60 fő
2004. számítógép-kezelő – OKJ-s szakképesítés
kőműves                – OKJ-s szakképesítés
sportoktató             – OKJ-s szakképesítés    összesen: 61 fő

d/ Felsőfokú (főiskolai) képzés:
1997-2000 közt 3 fogvatartott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtártudomány szakán, kihelyezett tagozaton szerzett diplomát.
e/ Saját finanszírozású nyelvi képzés:
A fogvatartottak –érdeklődésüknek megfelelően – szervezett keretekben, saját költségen nyelvet tanulnak 2000-től (latin, angol, francia 23 fő).
Az intézet – együttműködve a Nagyfa-Alföld Kft képzési koncepciójával – oktatási tapasztalatai alapján, regionális oktatási központ létrehozását tervezi.

Munkáltatás:

A hazai és nemzetközi börtönügy egyik legvitatottabb kérdése „a rabmunka”, de abban a kriminálpolitika és a jogalkotás irányítói folyamatosan egyetértenek, hogy az elítéltek kötelező munkavégzése – ha más-más szempontból is – fontos faktora a szabadságvesztés végrehajtásának. Ezt a felfogást a mindenkori közvélemény támogatja. Bármilyen munkáról van  is szó a büntetés-végrehajtás keretein belül – ha az rendszeres, és megfelelő körülmények közt zajlik – segíthet a mesterséges börtönkörnyezet negatívumainak ellensúlyozásában, a munka eredményéből fakadó sikerélmények, a munkavégzés során szerezhető tapasztalat, az elismerések alkalmasak az önbizalom helyreállítására, az emberi méltóság élményének újraélésére. Nem elhanyagolható az anyagi és létbiztonság előfeltételének megteremtése sem. Szegeden, a mindenkori büntetés-végrehajtás, - már 1885-ben az első börtönigazgató is-, deklarálta, hogy a hosszútartamú szabadságvesztés legnagyobb veszélye a tétlenség, ezért az elmúlt 120 évben komoly és sikeres erőfeszítések történtek az elítéltek foglalkoztatására. Vezető helyet foglalt el a szegedi munkáltatásban a faanyag valamilyen hasznosítása feldolgozása. (gyufaipar; faipari termékek előállítása; klasszikus bútoripar-bútorgyártás; bútoralkatrész gyártás; parkettagyártás). Hasonló hagyománya van, az un. vegyesipari tevékenységnek is. (Szabóság, zsákszövészet, kádáripar, kefekötés, cipőkellék készítés, könyvkötészet ). A gazdasági és reszocializációs törekvések nagyüzemi keretek közt kölcsönösen erősítették egymást az Alföldi Bútorgyár működésének időszakában. (1957-1993). A különböző bútoripari termékek, komplett garnitúrák skálájából a gyár nem mindig tudta kielégíteni a kereskedelem igényeit, pedig volt olyan időszak mikor napi 14 kamion hagyta el a gyárat késztermékkel. A gazdasági és büntetés-végrehajtási célok megvalósítása érdekében alternatív profilok működtetésére is vállalkozott az ABGY – konfekció ipar, alkatrészgyártás, öntőforma készítés -, az átmeneti intézetből jelentős nagyságrendben vonultak fogvatartottak dolgozni az IKARUSZ-hoz, a DEFAG-hoz, a Szegedi Konzervgyárhoz. A megváltozott piaci viszonyok, a magyar bútorgyártás átrendeződése, a büntetés-végrehajtás elítélt foglalkoztatási problémái, valamint a gazdasági életben történt drasztikus változások eredményezték az ABGY veszteségességét, az 1992-es csődöt, valamint az új helyzethez történő alkalmazkodás kísérletét 1994-2000 közt. 2000-ben megszűnt a bútorgyártás, e dátumtól napjainkig a munkáltatás hagyományos dinamikájának visszaállítása áll: a tétlenség veszélyének megszüntetése, a rendszeres munkáltatás visszaépítése az intézet életrendjébe, a gazdaságossági és reszocializációs célkitűzések egyensúlyának megteremtése. Az 1994-től Alföldi Bútorgyártó Kft, majd 2002-ben Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft. elnevezéssel, folyamatosan bővíti foglalkoztatási repertoárját a gazdálkodó szervezet. Foglalkoztatott létszáma 400-550 fő. A Nagyfa-Alföld Kft. majd 30 vállalkozással működik együtt folyamatosan, de időszakos munkára lényegesebben több partnerrel szerződik. Néhány jelentősebb, folyamatosan működő cég: Bába és Társa Kft. (nyomda); CSOMIÉP-Beton-Meliorizácós Termékgyártó Kft. (betonelem gyártás); Fa-Da-Rab Kft. (asztalosipar, óvodai bútor). Hód-Vulkán Kft. (hidraulikus gépek szilikon, gumialkatrészek gyártása). Morton’s Kft.(csomagoló anyagok rendszerezése). Phoenix Mecano Kecskemét (ágyemelő motorgyártás). Resurgam Bútor Stúdió Kft. (irodabútor gyártás). Kello Product Kft. (tv állványgyártás). Megrendelések nagyságától függően kerékpárokat összeszerelő, kosárfonó, szőnyegszövő, konfekcióvarró, strandpapucs készítő, motringoló, reklámtáska összeállító, merített papírkészítő, játék-összeállító, epedakészítő, fényező, szőnyegvágó munkákat végeznek a fogvatartottak. Kiemelkedő a kreatív képzőművészeti tevékenység, melynek termékei a Kft. telephelyén lévő üzletben megvásárolhatók.
Költségvetési munkáltatás.
Az intézet ellátásához, működtetéséhez szükséges fogvatartotti munkaerő a költségvetési munkáltatás keretein belül dolgozik, zömében a karbantartó részlegnél (háziműhely), az intézet konyháján, raktáraiban. Néhányan - borbély, könyvtáros, stúdiós, segédmunkás - az elhelyezési körleteken dolgoznak. A költségvetésnél foglalkoztatottak létszáma: 117 fő.

Személyiségfejlesztő, gyógyító, rehabilitációs foglalkoztatás:
A terápiás foglalkoztatás a megváltozott munkaképességű fogvatartottak egészségügyi állapotához igazodik, körülményei eltérnek az általános foglalkoztatástól. Célja a gyógyítás, a rehabilitáció, a munkaképesség korrekciója. Az intézetben folyamatosan folyik terápiás foglalkoztatás. A végzett munka jellegétől, a szakképzettségtől függően a fogvatartottak díjazásban részesülnek, amelynek összege a legalacsonyabb munkabér egyharmadához igazodik. A díj mértékét a szakképzettség, valamint más kritériumok befolyásolják. A munka időszakos értékelése lehetőséget ad jutalmazásra is.

Közművelődési, kulturális, szabadidős és sport programok:
A bv. kódex a fogvatartott jogaként határozza meg azt, hogy szabadidejében igénybe veheti az intézet művelődési és sportolási lehetőségeit. A fogvatartotti létszámhelyzet, behatárolt lehetőségek, a rezsimek szabályozottsága miatt a szolgáltatások, a különböző tevékenységi formák a közművelődési, kulturális, sport modulok – évi, havi, hétvégi tervezéssel - keretében valósulnak meg.
a/ Az elítélt művelődési bázisa: a könyvtár
állománya: 24000 kötet
szolgáltatása: kölcsönzés, olvasóterem
b/ Ismeretterjesztő jellegű előadások, sorozatok.
c/ Kreativitást, alkotó munkát biztosító lehetőségek
- szakkörök (médiakör; barkács- kézműves, keramikus, informatikus és amatőr festők szakköre)
- színjátszó csoport (Álló Idő Színház)
- zenekarok (Kaptár Band, Roma Folklór)
- rendszeres kiállítások (fogvatartottak alkotásaiból)
- hagyományos rendezvények (költészet napja; ki-mit-tud, hangversenyek, zenekari bemutatók, szabadtéri koncertek, stb…)
- rendszeres programok ünnepi rendezvények (megemlékezések; húsvét, karácsony, Szt. István nap)
d/ Testnevelés, sport
- hagyományos pályasportok (labdarúgás, lábtenisz, kosárlabda)
- terepsportok (asztalitenisz sakk)
- szervezett sport rendezvények (bajnokságok, csapatversenyek, egyéni versenyek, meghívásos sportversenyek, nyitott sport hétvégék)
- kondicionáló terem használatának lehetősége

Szabadulásra közvetlen felkészítő komplex foglalkozási rendszer:
Pártfogó Felügyelői Szolgálat előkészítő munkájának segítése, a személyre szabott utógondozás előkészítése, egyházi szervezetek, személyek, civil segítők kontaktusteremtési lehetősége.
- civil körülmények közti foglalkoztatás (lehetőség szerint)
- állampolgári ismeretek megújítása, a lehetséges segítő szervezetek munkájának igénybe vétele
külvilággal, közvetlen kapcsolattartás intenzívebbé tétele (látogatás, kimaradás, adaptációs szabadság).
- csoportos, egyéni foglalkozások a kommunikációs készség, az önismeret, a felelősségérzet, az önbecsülés fejlesztése (saját élmény) érdekében.
- igény szerint speciális szakemberek (logopédus, pszichiáter stb.…) bevonása a rehabilitációs folyamatba.

Börtönlelkészi szolgálat, egyházak:
A bv. kódex az elítélt alkotmányos jogaként ismeri el vallási és lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását, annak kinyilvánítását és gyakorlását. A 90-es évek elejétől a börtönügyben korábban jelentős hagyományokkal rendelkező valláserkölcsi nevelés, börtönlelkészi szolgálat ismételten működik, az egyházak közreműködését az intézet segíti. (Szertartás, hitoktatás, egyéni lelki gondozás). A Mécses Szeretetszolgálat és a Szegedi Fegyház és Börtön kapcsolata a főállású lelkész jelenlétén és a közvetlen lelkipásztori munka elvégzésén kívül a hosszútartamú szabadságvesztésre ítéltek közvetlen szabadulás utáni szervezett rehabilitációs modelljének kidolgozásában és működtetésében is megvalósul.
(Tass-Alsószenttamás védett szállás). Az intézetben 2000. júniusa óta működik a Szent Jobb Lator Katolikus Kápolna.

Intézményi kapcsolatok:
A Szegedi Fegyház és Börtön a régióban, Szegeden a társszervekkel szakmai, a gazdálkodó szervezetekkel szakmai-gazdasági, a hivatalokkal a fogvatartottak ügyeinek intézését, kezelését elősegítő kapcsolatot tart fenn. Az intézményi nyitottság Szeged városa felé a „Csillagpódium” rendezvénysorozat keretében realizálódik, amelyre már tizennégy alkalommal került sor az intézet dísztermében.
Az intézet múltjával kapcsolatos kiadványok: - Történeti, Tudományos, Módszertani közlemények Oláh Miklós szerkesztésében Szeged szellemi életének megbecsült darabjai, de Szeged polgárai megtekinthették fogvatartott alkotók kiállítását, valamint az irodalmi színpad nyilvános bemutatóját is. Az országos és a helyi média is rendszeresen foglalkozik a börtön életével, helyi szerkesztésű újság – Csillagtükör – jelenik meg. A felsőfokú oktatási intézmények hallgatói bűnmegelőzési és szakmai programokon rendszeres látogatói az intézetnek, jelentős létszámban kutatják a börtön témákat szakdolgozók. Kiemelkedően értékes a Szegedi Fegyház és Börtön kapcsolata – a MATRA programon belül – a Holland büntetés-végrehajtással, a Vught-i Büntető Intézettel. A kölcsönös tapasztalatcserék, célcsoportok utaztatása a különleges biztonságú körletek, a drogproblémák, speciális módszerek témájában történt. Egyedi megállapodás alapján a holland fél angol nyelvtanfolyamot finanszírozott a személyi állománya számára. A kapcsolat eredményeként 2004. őszén 160 darab számítógépet, és 70 darab televíziót kapott adományként a Szegedi Fegyház és Börtön Hollandiából.

A Szegedi Fegyház és Börtön jelene, jövője:

Csapó József dandártábornok a büntetés-végrehajtási szervezet hagyományos ünnepén, az intézetben megtartott Szent Adorján napi ünnepélyes állománygyűlésen foglalata össze a Szegedi Fegyház és Börtön helyzetét, feladatait.(forrás: Csapó József bv. dandártábornok kézirata, részlet)
„Egyértelmű, hogy a bűnüldözés során, nagyon határozott és kemény fellépés várható az elkövetőkkel szemben. A büntetés, a bebörtönzés, gondozás fogalmak azonban nem zárják ki egymást, egyre inkább összetartozóvá válnak a börtön tevékenységében. Ez azt jelenti, hogy a szegedi intézet munkájában is a biztonsági szempontok érvényesítése mellett, továbbra is elsődleges cél a társadalomba történő visszavezetése azoknak az embereknek, akiket a bv. gondjaira bízott az igazságszolgáltatás. Ez a Szegedi Fegyház és Börtön viszonylatában jelentős erőfeszítéseket, gondolkodásmód változást jelent. Három nagyon jelentős súlypontja van a következő évek munkájának. A biztonság primátusa úgy, hogy a reszocializációs célok teljesüljenek azon elitélteknél, akik együttműködők. Emberközpontú büntetés-végrehajtást kell kialakítani a tényleges életfogytiglanra ítéltek csoportjánál, akiknél nincsenek visszavezetési esélyek. Emlékezni kell a személyi állománynak minden szolgálatba lépéskor az Emlékfal előtt, arra a három tragikus eseményre, amely Szegeden követelt hat ártatlan emberéletet. Nem ismétlődhet meg hasonló esemény Szegeden, és máshol sem.
Az intézet közvetlen jövője a tényleges életfogytiglanra ítéltek kezelési gyakorlatának kialakítása, megfelelő börtönrészleg megteremtésével. Az igazságügyi és országos vezetés terveket készített e probléma megoldására, megfelelő finanszírozással. Halaszthatatlannak tűnik a „Csillag” épület szakaszos rekonstrukciójának záros időn belüli megkezdése is. Fontos a zsúfoltság csökkentése. A személyi állomány számára továbbra is a legfontosabb feladat az intézet folyamatos működésének fenntartása, szakszerű és a törvényes munkával.”




120 éves a Szegedi Fegyház és Börtön
2005. január 10.